Skip to Content

Megérkeztünk

Vasárnap délután 5 órakkor indultunk a reptérre a Kovács Lacival. 7-kor megkaptuk a beszállókártyát, mikor is bementünk a tranzitba, vagyis mentünk volna, de a Lacinak kiderült, hogy acélbetétes a bakancsa, ennek Ő nagyon megörült, bár ez nem tartott sokaig, mert mezitláb kellett átjutnia a kapun.

7:20-kor beszálltunk a gépbe. Izgultam, de tulajdonképpen hamar átestem a krizisen. Két és fél óra múlva megérkeztünk Helsinkibe, ahol egy órát kellett várakoznunk az Oului gépre, ami (akkor még úgy tudtuk a 14-es kaputól indulunk). A kapu elött leültünk és cseteltünk az családtagokkal, majd 50 perc várakozás után gyanús volt, hogy nem állt be gép a kapu elé. Lacit megkértem, hogy nézzen utána, mégis csak Ő a férfi. Gyorsan kiderítette, hoyg a 13-as kaputól indul a gép. Hirtelen összecsomagoltunk és még épp elértük, sőt volt aki még utánunk is felszállt. Hajnal egykor megérkeztünk Ouluba.

Jukka Pekka igazgató úr várt már ránk, és 10 perces autózás után odaértünk a házába, ahol az éjszaka hártalevő részét töltöttük. Reggel 8-kor ébredtünk, és úgyéreztük magunkat, mintha egy mézeskalács házba csöppentünk volna, valami káprázatos volt. Ahogy az asztal a reggelitől roskadozva várt ránk, és két bűbályos ember invitált, hogy költsük velük el az étket, az valami csoda volt. Kinéztünk az ablakon, esett a hó, a táj szinte vakítóan fehér volt, pedig a nap még fel sem kelt, mintha egy romantikus filmben lettünk volna.

9-kor indultunk a többiekhez Raahe-be. Kovács Laci közben rájött, hogy tud angolul :)

Megérkeztünk a többiekhez. Gulyás Józsi és Fehér Feri várt minket, a fiúk iskolában voltak már.

10:30-kor találkoztunk Maire Vallirinne angol tanárnővel, aki a vezetőnk lett. Először körbejártuk a Raahe Vocational Institute iskolát, ahol időközben meg is ebédeltünk. Nagyon fincsi volt, főleg a desszert. Az isiben láttunk automatizáló labort, elektronikai labort, sőt olyan tanulókhoz is volt szerencsénk, akik éppen szaunát szereltek (egy dolgozott a többi nézte...).

Majd átmentünk Lybecker iskolába, ahol szintén sok tanár kollégát bemutattak. Ez egy művészeti iskola, ahol az animáció, multimédia és garfikai szakmákkal ismerkedtünk meg. Részletesen elmagyarázták és bemutatták több fázisát ezeknek a szakmáknak. Izgalmas volt átélni egy más, kicsit mondhatni szabadabb okatatási rendszert. Itt, ebben az iskolában tanulnak a mi diákjaink is.

A látogatások után maradt még egy kis időnk, amit vezetőnk kihasznált, és körbekalauzolt a Raahei tengerparton. Láttuk a nyári üdülőházakat, amket most a befagyott tenger övez. Jártunk a tengeren, a hajó kikötöben, melyet nemrég egy jégtörő hasított fel. Láttuk a működő acélgyárat (de csak messziről). Kovács Laci közbe rájött, hogy mégsem tud angolul :)

Visszatértünk a szállásra. Bevásároltunk, életemben előszőr fizettem euróval. Vacsira megettük igazgató úr isteni paprikáskrumpliját. Megnéztünk egy filmet, a fiúk szaunáztak, közben a családdal is beszélgettünk és lassan véget ért a nap.

Hallottuk, hogy Ferihegyen ismét sztrájkolnak, még szerencse, hoyg Igazgató Úr kora reggel megérkezett és kimaradt a felfordulásból.