ZOO és a Mikulás

Ma egy elég hosszú nap várt ránk. Reggel 8-kor indultunk a Ranuai állatkertbe. Két óra múlva tartottunk egy rövid kávészünetet egy út menti presszóba. 11 órára értünk a Ranuaba. Már a bejárat is mesés volt. Csodás jégkunyhó fogadott minket, gyönyörűen kifaragott állatkaszobrokkal.

A pénztár egy shop-ban volt, ahol apró ajándékokat is vásároltunk. Jegyvásárlás közben megkérdezte a pénztáros, hogy melyik országból jöttünk. Akkor még nem értettük miért a kérdés, de rögtön utána egy magyar nyelvű útmutatót tarthattunk a kezünkben.

A hely és az állatkert kialakítása is lenyűgöző volt. Először kisemlősökkel találkoztunk, majd a madarakat csodálhattuk meg, sasokat, baglyokat, sólymokat. Utána a medvék következtek, majd a farkasok, hiúzok, borzok. Aztán megérkeztünk a várva várt szarvasokhoz. Láttunk jávorszarvast, fehérfarkú szarvast, vad rénszarvast, rénszarvast és dámvadat is. A 2.5 km-es kirándulásunk végén kipróbáltuk egy picit a játszóteret is.

1 órakor folytattuk utunkat és 3 órára megérkeztünk Rovaniemibe, a Mikulás otthonába. Hatalmas hóemberek vigyázták a Mikulás házát, amit rengeteg feldíszített fenyőfa övezett. A házikó az északi sarkkörön érült, mégpedig azért, mert mint kiderül itt forgatják a földet, egy hatalmas fogaskerekes szerkezettel, ami a ház belsejében helyezkedik el. Nagy kár, hogy nem szabadott fényképezni, így sajnos csak az odalátogatók elmondása alapján lehet elképzelni. Amikor beléptünk egy sötét folyosó vezet (mesebeli figurákkal, csobogó patakkal) a földszinten lévő terembe. Rám eléggé félelmetes hatást tett. Egy hatalmas inga lengett a teremben. Felnézve az emeletre, láttuk, hogy az inga működtette azokat a fogaskerekeket amik tengelye lement a föld középpontjába, és az így hajtotta meg a földet. Örülök, hogy már tudom mitől mozog a föld, és ezt még a saját szememmel is láthattam, szinte hihetetlen. Az emeletre érve egy kis szobában csücsült a Mikulás. Nagyon kedves volt, megkérdezte honnan érkeztünk. Mikor kiderült számára, hogy Budapestről, rákérdezett, hogy Budáról, vagy Pestről. Majd elmesélte, hogy karácsonykor járt a Vörösmarthy téren, és Szegeden. Szinte hihetetlen az a felkészülése amit a mi kis országunkról tudott. Lenyűgözőtt mindanyiunkat.

Ezek után körülnéztünk a Mikulás városában. A postán is kis manócskák dolgoztak, akiknél már most is fel lehetett adni karácsonyra képeslapokat. Láttunk még jégszobrokat, jégházat, snowmobile-okat, csúszdát, és sok boltot, ahol kis meglepetéseket vásároltunk.

5 órakor indultunk haza. Egy pihenőt iktattunk csak be a hosszú úton, és ahogy ígérték este 9 órára meg is érkeztünk a szállásra.