zsuuu blogja

Ma egy igazán izgalmas nap vár ránk. Vendéglátónk úgy készített fel, hogy nagyon melegen öltözzünk. Lékhorgászatra megyünk. Délben indultunk Olkijokiba.

Először egy gyönyörű vendégházba kalauzoltak minket.

A telken még egy kisebb faház állt, amire mi azt hittük, hogy szauna, mivel odaérkezésünk után hamarosan füstölgött a kémény. De nagyot tévedtünk. Egy olyan hatszög alakú házikó volt, aminek a közepén egy rostonsütő volt kialakítva, ez alatt raktak tüzet, no hát ettől füstölgött a kémény.

Mintha egy elvarázsolt kastélyban lettünk volna. A tűz mellé egy fadarabra nagy lazacdarabokat helyeztek el. És rögtön ezután elindultunk a tengerre.

Körülbelül 10 perc múlva megérkeztünk. Előkerültek a horgászfelszerelések, majd besétáltunk a megfelelő halfogó helyre.

Ma 8:45-kor indultunk a Pattijoki Koulu iskolába. Ez egy általános iskola Raahe-ben, ahol mint ebben az orszaágban minden általános iskolában 9 évfolyamon tanulnak a gyerekek. Betekintést nyerhettünk az alsó tagozatosok testnevelés órájába, és ének órájába, ez utóbbi során a gyerekek egy gyönyörű finn dal eléneklésével kedveskedtek nekünk.

Ma véletlenül együtt ebédeltünk Maireval. Nagyon jót beszélgettünk, Finnországról, iskoláról, gyerekekről.

Faggattuk az itteni rendszerről, Ő pedig nagyon szívesen mesélt a viselkedési problémákkal és tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekről is.

Elmondta, hogy Finnországban ha egy tanuló nehezebben tart lépést a többiekkel akkor még véletlenül sem buktatják meg, helyette inkább kis csoportokba külön foglalkoznak velük. Ha egy tanulónak mégsem sikerül felkészülni a vizsgára a tanévek során, akkor van lehetősége még egy plusz vizsgafelkészítő évre az iskolában maradni, vagy ha akar akkor elmehet egy teljes év szakmai gyakorlatra tapasztalat szerzés céljából, és megteheti, hogy csak ezek után vizsgázik.

Ma 11-kor indultunk Kalajokiba snowmobile-ozni. Matti volt a vezetőnk (a nagy vadász), aki útközben a helyi nevezetességeket mutatta be.

Ma egy elég hosszú nap várt ránk. Reggel 8-kor indultunk a Ranuai állatkertbe. Két óra múlva tartottunk egy rövid kávészünetet egy út menti presszóba. 11 órára értünk a Ranuaba. Már a bejárat is mesés volt. Csodás jégkunyhó fogadott minket, gyönyörűen kifaragott állatkaszobrokkal.

A pénztár egy shop-ban volt, ahol apró ajándékokat is vásároltunk. Jegyvásárlás közben megkérdezte a pénztáros, hogy melyik országból jöttünk. Akkor még nem értettük miért a kérdés, de rögtön utána egy magyar nyelvű útmutatót tarthattunk a kezünkben.

Lybeckerin Kasi- ja Taideteollisuusopisto nevü iskolát látogattuk meg.

Ebben az iskolában textilipari szakmát tanulnak a diákok. Az épület nagyon szép, tágas, a folyosókon a diákok munkái találhatók. Az ebédlő székeit is a diákok tervezték meg.

A varrás tanítására kialakított tantermekben az elméleti padok mellett a varrógépek kaptak helyet.

A szővő teremben, rengeteg szövőgép  és rokka található, a szövőgépek számítógéppel vezérelhetők. Érdekesség, hogy nem volt két egyforma munka. Minden szövőgépen más-más termék készül. Terítők, sálak, szőnyegek, olyan is volt, ahol hulladékokból szőtek lábtörlőt.

Ma építőipari szakmákból kaptunk egy kis ízelítőt. Délelőtt a Raahei iskola új konyhájának utolsó fázisain dolgoztak a diákok. Már a konyhai berendezések is megérkeztek, többen az álmenyezet rögzítésével foglalkoztak.

Majd átmentünk egy építkezésre. kiderült, hogy erre a területre egy társasházat építenek a diákok segítségével. A telket az iskola vásárolta a házak eladásából származó bevétel is az iskolát illeti.

A nagyobb elemeket a közeli gyárból szállítják a helyszínre. Egyelőre a ház falai állnak, a tető gerendái most érkeztek. A garázs és a közös tároló már szerkezetkész. A házakhoz tartozó játszótér pedig már teljesen kész.

Ma nagyon korán keltünk. Már reggel 8 órakkor a Raahe Vocational Institute iskolába kezdtük a napot, ahol a nap folyamán megismerkedtünk a nyomtatottáramköri lapok gyártási technológiájával, azon belül is részletesen a tervezés eszközeivel.

A konkrét feladat amit megvalósítottunk egy fényerőszabályzó potméteres villanykapcsoló. A fejlesztés során az AREUS programot használtuk.

Látogatásunk első fázisában egy prezentáción keresztül bemutatták a gyárat és hogy miket gyártanak, mivel foglalkoznak. Elsősorban nyomtatott áramköri lapokat és kábeleket gyártanak.

Ebben a gyárban nem csak gyártás folyik, hanem tervezés, tesztelés és fejlesztés is. Főleg prototípusokat gyártanak.

Majdnem minden földrészen táláható egy-egy gyára, vagy értékesítési központja.

Következő lépés a gyár bemutatása. Egy nagy csarnok volt a gyár épülete. Végígkövettük a nyáklapok összeépítését, alkatrészek beültetését, tesztelését, csomagolását.

Ezek után megebédeltünk, majd meg akartunk nézni egy múzeumot a tenger parton, ami sajnos csak február 23-án nyit ki. Így úgy gondoltuk, nem várakozunk addig, és egy nagy sétát tettünk a városban.

Vasárnap délután 5 órakkor indultunk a reptérre a Kovács Lacival. 7-kor megkaptuk a beszállókártyát, mikor is bementünk a tranzitba, vagyis mentünk volna, de a Lacinak kiderült, hogy acélbetétes a bakancsa, ennek Ő nagyon megörült, bár ez nem tartott sokaig, mert mezitláb kellett átjutnia a kapun.

7:20-kor beszálltunk a gépbe. Izgultam, de tulajdonképpen hamar átestem a krizisen. Két és fél óra múlva megérkeztünk Helsinkibe, ahol egy órát kellett várakoznunk az Oului gépre, ami (akkor még úgy tudtuk a 14-es kaputól indulunk). A kapu elött leültünk és cseteltünk az családtagokkal, majd 50 perc várakozás után gyanús volt, hogy nem állt be gép a kapu elé. Lacit megkértem, hogy nézzen utána, mégis csak Ő a férfi. Gyorsan kiderítette, hoyg a 13-as kaputól indul a gép. Hirtelen összecsomagoltunk és még épp elértük, sőt volt aki még utánunk is felszállt. Hajnal egykor megérkeztünk Ouluba.