Informatika alapismeretek » Vizuális programozás

Fejezet menü:

Programozási nyelvek fejlődése
- Nyelvek
- 1GL
- 2GL
- 3GL
- 4GL
OOP
- Jellemzők
- SmallTalk
- Eiffel
Delphi és az OOP
- Mi a Delphi?
- Vizuális kom-ponensek
- Alapelvek
VCL
- Osztályok
- Vezérlők
- Nem vizuális komponensek
- Tulajdonságok
Komponenspaletta
- Szövegbeviteli
- Választó
- Listák
- Gombok
- Menük
Formok, ablakok
- Mi az ablak?
- Mi a form?
- Ablakstílusok
- Formstílusok és keretstílusok
- Alkalmazás-típusok
- Modális és nem modális ablakok
TForm
- Jellemzői
- Metódusai
- Eseményei
Delphi-alkalmazások
- Részei
- DPR-állomány
- DFM-állomány
- PAS-állomány
Back to top

Vizuális programozás

Az objektum-orientált szemlélet az 1990-es években kezdett népszerűvé válni. Nemcsak a programozásban, hanem például az adatmodellezésben is megjelent. Megkülönböztetjük a tisztán OOP (objektum-orientált programozás) nyelveket azoktól, melyek csak kiegészülnek az OOP elemeivel.

A Delphi nyelv - melyről a fejezetben szó lesz - objektumorientált lehetőségeket magában rejtő, grafikus (vizuális) felülettel rendelkező Pascal fordítóprogram.

Programozási nyelvek fejlődése

A programozási nyelvek

A programnyelv azoknak a szintaktikai (formai), illetve szemantikai (logikai) szabályoknak az összessége, melyek segítségével a számítógép által végrehajtani kívánt feladatot, továbbá a megoldáshoz szükséges adatstruktúrákat utasítások formájában leírhatjuk.

Egy programnyelv szemantikája azokat a szabályokat, módszereket foglalja magában, amelyek alapján a program végrehajtása során bizonyos bemeneti adatokból meghatározott kimeneti adatok lesznek.

A nyelvek szintaxisa azokat a formákat, szimbólumokat határozza meg, amelyekkel egy feladat végrehajtása leírható, melyeket a fordító értelmezni tud.

1GL

Minden géphez speciális utasításrendszert készítettek, az egyik gépre írt programot nem lehetett egy másik gép működtetésére felhasználni. Pl.: gépi kód, assembly

2GL

Struktúrájuk már a megoldandó problémához igazodik. Szimbolikájuk az emberi beszédre és a matematikai kifejezésformákra alapoz. Pl.:

FORTRAN: műszaki számítások elvégzésére alkalmas, nehézkesen kezeli a szövegeket. Sok beépített függvényt tartalmaz. (1957)

ALGOL: műszaki-tudományos, matematikai számítások elvégzésére hozták létre. Kis utasításkészlettel rendelkezik. Szabad formátumú nyelv, tehát az utasításokat tetszőleges helyre írhatjuk, csak pontosvesszővel kell elválasztani őket. (1955-68)

COBOL: könnyen programozható, az alfanumerikus karaktereket egyszerűbben kezeli, mint a FORTRAN. Többféle számítógépes környezetben eredményesen használható. (1963-74)

BASIC: könnyen elsajátítható, "tanulónyelv". (1963)

RPG: problémaorientált programnyelv. A bemeneti adatok feldolgozása után a bonyolult kimeneti listákat is könnyen el lehet készíteni segítségével.

3GL

Ezt a korszakot az erősen procedurális, az adatstruktúra jelentőségét hangsúlyozó szemlélet jellemzi. Pl.:

APL: matematikai problémák megoldására irányuló, többcélú interaktív, valósidejű nyelv. A görög betűket is egyszerűen kezeli, alkalmazásához speciális klaviatúrára van szükség. (1962)

PASCAL: az első átgondolt, strukturált szemléletű programnyelv. Moduláris felépítésű, kisszámú utasításkészlettel rendelkezik, szerkezete hierarchikus. Ismerete kiváló alapot nyújt további programnyelvek egyszerű elsajátításához. (1982)

MODULA-2: moduláris felépítésű, alkalmas kisméretű, valósidejű problémák megoldására.

ADA: az USA Védelmi Minisztériumának megrendelésére készült, s a NATO hivatalos programozási nyelve lett. Jól áttekinthető programok írhatók vele.

C: elsődlegesen a UNIX operációs rendszer fejlesztéséhez tervezeték. Egyesíti a hardverközeli assemblyt és a strukturált Pascalt, egyaránt alkalmas rendszerprogramok, illetve felhasználói programok írására. Viszonylag alacsony szintű nyelv. Nem biztosít egységes, jól formázható ki- és beviteli utasításokat, ezeket függvényhívásokkal kell megoldani. (1972)

Objektumorientált programnyelvek: SmallTalk, Eiffel, CLOS

Specializált programnyelvek: LISP (a mesterséges intelligencia problémák megvalósítását szolgálja); PROLOG (logikai nyelv)

4GL

Többféle típusú nyelv jellemzőit egyesítik. A felhasználó meghatározhatja a rendszerben végbemenő folyamatokat, és a működés körülményeit. Fejlesztőkörnyezete interaktív, integrált. Pl.: AS, CSP, QMF (IBM); Drive, ES (Siemens), Delphi (Borland Inc.); Oracle; Corba, Java...

vissza

Az obejktum-orientált programnyelvek

Általános jellemzők

Azokat a programnyelveket, melyek az adattípusokat a hozzájuk tartozó algoritmusokkal együtt egységes egészként kezelik, objektumorientált programnyelveknek nevezzük. Az OOP (objektumorientált programozás) az 1990-es évek új fejlesztési irányzata volt. Minden objektumot az azonosítója, tartalma és állapota határoz meg.

SmallTalk

Az 1970-es évek elején fejlesztették ki, hogy egy hatékony, felhasználóbarát környezetet biztosítsanak a fejlesztők részére. A SmallTalk egy objektumokból (számok, szövegek, grafikák, editorok...) álló felhasználói felület, melynek elemeit, és tulajdonságait a fejlesztő tetszés szerint változtathatja. Ez a nyelv volt az első, amely az interaktív használatához grafikus felületet biztosított. Egyetlen elem van, az objektum, amely osztályokhoz tartozik. Az osztályok bővíthetők.

Eiffel

1988-ban fejlesztette ki B. Meyer. A hordozhatóság érdekében az Eiffel-programokat C nyelvre lehet fordítani. Nagyon jó OOP-nyelvnek tartották technikai képességei miatt. Hatékony memóriagazdálkodást végez.

vissza

Delphi és az OOP

Mi a Delphi?

A Delphi vizuális fejlesztő környezettel kibővített Pascal fordítóprogram. Egy Pascal nyelvű programot előbb le kell fordítani ahhoz, hogy azt a számítógép végre tudja hajtani. Ezt a fordítást a Delphibe integrált fordítóprogram (compiler) végzi el.

Vizuális komponensek

A komponensek előre készített "építőkockák", melyeket be lehet építeni egy projektbe. Vannak beépített komponensek, amelyeket a Delphi fejlesztői környezettel együtt kapunk meg. De komponenseket akár mi magunk is készíthetünk. Minden egyes komponenstípust valamilyen adott feladat elvégzésére terveztek meg, s egyféle típusból több is felvehető egy projektbe. Ilyen komponenstípus például az ún. Label (=címke, felirat), amely szöveg megjelenítésére alkalmas komponens. Ennek a komponensnek sokféle tulajdonságát tetszőlegesen beállíthatjuk (színe, nagysága, betűtípusa...), továbbá különböző eseményekre is reagálhat (pl. ha egérrel rákattintunk). Tehát egy-egy komponensegyedet, objektumot tulajdonságai, és eseményei jellemzik.

Az OOP alapelvei

Egységbezárás. Az adatokat és a hozzájuk tartozó alprogramokat (metódusokat) egy egységként kezeljük, ez az egység alkotja az objektumot. Az objektum adatait csak saját metódusaival kezelhetjük. Az azonos attribútumokkal és metódusokkal rendelkező objektumok együttese az objektumosztály. A programozás során először az osztályokat definiáljuk, majd az osztályokból hozzuk létre az objektumpéldányokat.

Öröklés. Egy definiált osztályból származtathatunk egy másik osztályt úgy, hogy a leszármazott osztályban megtalálható az ősosztály összes attribútuma és metódusa. Az alosztályban módosíthatjuk az örökölt metódusokat, újabbakat tehetünk melléjük és az örökölt adatszerkezetet is bővíthetjük.

Többrétűség. Az alosztály metódusait megváltoztathatjuk, de a nevük ugyanaz marad: ugyanannak a metódusnak más-más osztályban más a viselkedése. Ha nem akarunk egy metódust megváltoztatni, akkor nem kell az alosztály deklarációjában felsorolni.

vissza

VCL

Osztályhierarchia

A VCL (Visual Components Library) tárolja az összes komponens elődjét. A VCL összes objektuma egy hierarchia valamely szintjén található. Valamennyi osztály közös őse a TObject nevű osztály, ennek minden tulajdonságát és metódusát az összes komponens örökli. A hierarchia következő szintjén a TComponent osztály áll. Ez valamennyi komponens közös elődje. A komponenseknek többféle típusa létezik, alapvetően vizuális és nem vizuális. A vizuális objektumok futásidőben megjelennek, míg a nem vizuális komponensek nem láthatók. A TWinControl és a TGraphicControl osztály olyan komponenseket támogat, amelyek párbeszédablak-elemeket jelenítenek meg.

Vezérlők

A vezérlők, más néven vizuális komponensek a TControl osztály leszármazottai. Ebbe a csoportba a képernyőn megjeleníthető objektumok tartoznak. Futásidőben a tervezéskor beállított helyzetben maradnak. Két típusukat különböztetjük meg:

• ablak alapú vezérlők: rendszerablakra épülnek, tehát rendelkeznek ablakleíróval, beviteli fókuszba kerülhetnek, esetleg más vezérlőket is tartalmazhatnak;

• grafikus vezérlők: nem ablak alapú vizuális komponensek, nem kerülhetnek fókuszba, nem tartalmazhatnak más vezérlőket, ilyen például a Címke komponens.

Nem vizuális komponensek

A TComponent azon osztályai, amelyek nem leszármazottai a TControl osztálynak. Tervezés közben kis ikonként vannak jelen. Futásidőben csak alkalmanként, például párbeszédablak formájában, vagy egyáltalán nem jelenítődnek meg. Tehát a nem vizuális komponensek futás közben nem láthatók, de tartozhat hozzájuk megjelenítendő felület.

VCL-tulajdonságok

Name: minden komponensnek kötelező nevet adni, melynek egyértelműnek kell lennie. Ezzel a névvel hivatkozhatunk később az objektumra, ezért érvényes Pascal azonosító lehet csak. Ha a komponens neve és felirata azonos, akkor a név módosítása maga után vonja a felirat megváltozását is. Az eseménykezelő eljárások nevei is a Name tulajdonságtól függnek.

Left, Top, Width, Height: a vezérlők pozícióját a Left és Top, méretüket a Width és Height tulajdonságok határozzák meg. A rendszer minden komponensnek tárolja a helyzetét, ezek az adatok a DFM fájlban találhatók meg.

Enabled: ha a komponens Enabled (=Engedélyezett) tulajdonsága igaz értékű, akkor a komponens aktív, amennyiben hamis, akkor a komponens nem aktív, s ez általában a komponens szürkítésével valósul meg.

Visible: a komponens láthatósági tulajdonsága.

Color, Font: színek, betűtípusok. A színeket nevükkel (pl. clBlue) vagy egy négybájtos hexadecimális számmal (pl. $00FF0000) adhatjuk meg.

vissza

Komponenspaletta

A Delphi számos beépített komponenssel rendelkezik, ezeket a Komponenspalettáról választhatjuk ki.

Szövegbeviteli komponensek

Edit: egy sornyi szöveg beírását teszi lehetővé. Amikor a szövegre hivatkozunk, az Edit komponens Text tulajdonságát használjuk.

MaskEdit: a szerkesztőmezőbe való bevitel finomhangolására használjuk. EditMask nevű tulajdonságával meghatározhatjuk például, hogy a bevitt karakterlánc csak kisbetű, nagybetű vagy szám lehet, de más feltételeket is szabhatunk.

Memo, RichEdit: mindkét vezérlő több sornyi szöveg bevitelére alkalmas. A RichEditben többféle betűtípust, bekezdés-igazítást is használhatunk.

Lehetőségek kiválasztására alkalmas komponensek

CheckBox: jelölőnégyzet, segítségével úgy állíthatunk be lehetőségeket, hogy azok függetlenek a többi jelölőnégyzet állapotától.

RadioButton: választógomb, amely egymást kizáró beállításokat tesz lehetővé.

GroupBox: a választógombok csoportjainak működését, elhelyezkedését hangolhatjuk össze segítségével.

RadioGroup: olyan csoportmező, melyben választógombok másolatai helyezkednek el. Képes egy vagy több oszlopba rendezni választógombjait.

Listák

ListBox: engedélyezhetjük egyszerre több elem kiválasztását. Fontos tulajdonsága az Items (elem), és az Itemindex (kiválasztott elem sorszáma). A lista első eleme a nulladik.

ComboBox: kombinált lista, a szerkesztőmező és a lenyíló lista tulajdonságait egyesíti. Használhatjuk a Text tulajdonságot a szöveg elérésére.

CheckListBox: minden elem előtt egy jelölőnégyzetet találhatunk.

Gombok

Button: szerepe főleg a kattintással indított tevékenység elvégzésére irányul. Feliratát a Caption tulajdonságban állíthatjuk.

BitBtn: nemcsak feliratot, hanem különböző rajzokat is tartalmazhatnak. A Kind tulajdonsággal beállítható a rendszer által felkínált típus. A Glyph jellemző segítségével egy bittérképes kép adható meg.

SpeedButton: az eszköztárakon megjelenő gombok komponense. Többnyire grafikákat tartalmaznak, lehetnek "beragadt", vagy "felengedett" állapotban.

Menük

MainMenu: főmenü, amely az űrlapok tetején látható vízszintes menüsor.

PopupMenu: gyorsmenü, amely az egér jobb gombjának segítségével előhívható függőleges menü

vissza

Formok, ablakok

Mi az ablak?

A rendszer olyan eleme, mely kerettel, címsorral és általában menüvel ellátott, mozgatható, bezárható, nagyítható. Vannak főablakok és párbeszédablakok. Az ablak egy memóriaterület is egyben, amely a képernyő egy látható eleméhez kapcsolódik, és tartozik hozzá futtatható kód. A rendszer nyilvántartja az ablakokat és viselkedésükkel kölcsönhatásban áll. Minden ablakhoz tartozik egy függvény, az ún. ablakfüggvény, mely feldolgozza az ablak számára lényeges üzeneteket.

Mi a form?

A form valójában ablak. Viselkedését főleg a hozzá tartozó kód határozza meg, de megjelenését több tulajdonság is befolyásolja. Megadhatjuk például a form és keretének stílusát.

Ablakstílusok

• átlapolt ablakok: ezek a klasszikus ablakok

• előugró ablakok: párbeszédablakok, üzenetablakok

• gyermekablakok: olyan ablakok, melyek nem hagyhatják el a szülőablak területét. A szülőablak egyben a tulajdonos is. A gyermekablak szülője belső területének koordinátáit használja.

A Delphiben minden form átlapolt ablakként működik, és a form a tulajdonosa a rajta elhelyezett összes ablak alapú komponensnek (a vezérlőknek).

Form- és keretstílusok

A FromStyle lehetséges értékei:

fsNormal: a form normál SDI (egyablakos alkalmazás) ablak vagy párbeszédablak

fsMDIChild: a form MDI gyermekablak

fsMDIForm: a form MDI szülőablakként jön létre, tehát az MDI alkalmazás keretablaka lesz

fsStayOnTop: az összes többi ablakot eltakaró ablak

Az ablakok keretének stílusa hatással van az ablak viselkedésére is. Ha egy főablak vastag kerettel rendelkezik, akkor szabadon méretezhető.

bsDialog: vastag keretű, nem méretezhető párbeszédablak

bsSingle: olyan főablakot hozhatunk létre ezzel a stílussal, melynek átméretezése nem lehetséges

fsNone: keret, címsor nélküli form

Alkalmazástípusok

MDI: (Multiple Document Interface) amennyiben az alkalmazás felügyelete alatt több ablakban jelenítjük meg az adatokat, és azokkal párhuzamosan dolgozhatunk, MDI alkalmazásról beszélünk. Részei a főablak (MDIFrame), melynek van címsora, rendszermenüje, főmenüje, állapotsora; gyerekablakok (MDIChild), melyekben az adatokat jelenítjük meg, s van címsoruk, rendszermenüjük, esetleg saját menüjük is. Mindig csak egy gyerekablak lehet aktív. A gyerekablakok a keretablak munkaterületén belül helyezkednek el. A keretablak bezárása a gyerekablakok bezárását is jelenti.

SDI: (Single Document Interface) van egy főablaka, de tartalmazhat még más ablakokat is, de köztük nincs egyértelmű gyerek-szülő kapcsolat.

Modális és nem modális ablakok

Modális: ez a párbeszédablakok tipikus megjelenési formája. Az ablak megjelenítésétől a bezárásáig uralja az alkalmazást, a felhasználó nem használhatja a többi ablakot. Ilyen például a fájl megnyitási vagy mentési párbeszédablak.

Nem modális: az így megjelenített formról átléphetünk bármely másik ablakba.

vissza

A TForm komponens

Legfontosabb jellemzői

Caption: címsorának szövege

BorderIcons [biSystemMenu, biMinimize, biMaximize, biHelp]: itt állíthatjuk be, hogy a formnak legyen-e rendszermenüje, minimalizáló, maximalizáló és súgó gombja?

BorderStyle: a keret stílusának beállítása

ClientWidth, ClientHeight: a ténylegesen használható terület méretei

Position: a form futáskori megjelenésének pozícióját szabályozza

WindowState [wsNormal, wsMinimized, wsMaximized]: a form futáskori megjelenítésének módja, amekkorára terveztük vagy minimalizálva vagy maximalizálva

ModalResult [mrOK, mrCancel...]: a form bezárása után ezzel a jellemzővel kérdezhetjük le a bezárás okát, tehát hogy az OK, Cancel vagy egyéb gomb miatt záródott-e be

FromStyle: a form stílusának beállítása

Legfontosabb metódusok

Show: eljárás, mely megjeleníti a formot

ShowModal: függvény, mely modálisan jeleníti meg a formot, majd vár, míg ezt bezárjuk. Visszatérési értéke a bezárás okát tükrözi.

Print: kinyomtatja a formot

Close: bezárja a formot. Ha egy alkalmazás főablakát zártuk be, akkor az alkalmazás is befejeződik.

Legfontosabb események

OnCreate: inicializáláskor

OnShow: megjelenítéskor

OnActivate: aktivizáláskor

OnPaint: újrarajzoláskor

OnDeactivate: a form háttérbe kerülésekor

OnCloseQuery: a form bezárása előtt következik be, itt még megállítható a bezárás

OnClose: a form bezárásakor következik be

OnDestroy: a form megszüntetésekor

vissza

A Delphi-alkalmazások felépítése

Egy Delphi alkalmazás részei

Minden Delphi alkalmazásban megtalálhatók az alábbi egységek:

projektállomány (.DPR): a Delphi alkalmazások főprogramja

formtervek (.DFM), és a form viselkedését leíró egységek (.PAS): minden formtervet külön állományban helyez el a Delphi. Fordításkor a PAS állományokból DCU állományok képződnek, programszerkesztéskor pedig a DFM és a DCU párok az EXE részeivé válnak.

rutinkönyvtárak: alkalmazásuk opcionális, a formok viselkedését leíró PAS állományokon túl olyan egységek (PAS fájlok) lehetnek, melyeknek rutin- és adatkönyvtár szerepük van. Lehetnek saját készítésű DLL-ek, melyek rutinjait felhasználhatjuk az alkalmazásban. Ezek nem szerkesztődnek hozzá a programhoz, a rutinok hívása futás közben, dinamikusan történik.

külső erőforrások (.ICO, .BMP, .HLP...): az alkalmazott erőforrásokat egy közös RES állományban is elhelyezhetjük, és az alkalmazás szerkesztésekor a RES tartalmát beépíthetjük az EXE állományba.

Mindezekből az alkotóelemekből a Delphi önálló futtatható állományt generál.

A projektállomány (.DPR)

Új alkalmazás készítésekor a keretrendszer létrehoz egy projektállományt, egy űrlapot és az ehhez tartozó egységet. A projektállomány 3 fő része:

programfej: mint Pascalban

hivatkozási rész: beépített és saját egységek, valamint a hozzájuk tartozó formfájlok listáját

végrehajtó rész: az alkalmazást inicializálja, futtatja, majd befejezi

A formállomány (.DFM)

Ezekben a fájlokban a rendszer a form külalaki tulajdonságait tárolja bináris formátumban. A formra helyezett elemek vizuális tulajdonságai azonnal bekerülnek a formleíró állományba.

A formhoz tartozó egység (.PAS)

Részei:

egységfej,

illesztő rész (interfész),

kifejtő rész,

végrehajtó rész.

A rendszer a háttérben egy új osztályt hoz létre a form számára.

vissza