Munkahely

2009.06.08.
Délelőtt elmentünk egy foglalkoztatóba. Itt dolgoznak a sérült diákok is. Ennél a vállalatnál elég sokrétű munkát tudnak biztosítani ezeknek az embereknek. Több ágazat található itt, például:

• mosoda
• varroda
• asztalos munkák
• csomagoló egység

Mikor látogatást tettünk, a varrodában éppen munkaruhákat hasznosítottak újra, mégpedig vasalásos technikával. Használt, de jó állapotú munkaruhákon átvasalták a logót. Egy másik cég emblémája került fel az overálokra. Másik helységben szigetelőanyagokat készítettek hajókra. Megtudtuk, hogy ezen a részlegen nagyon sokrétű tevékenységet végeznek a hátrányos helyzetű tanulók. Többek közt hintákat, zsákokat, térdelőpárnákat is készítettek, ezekből mutattak is termékeket.  Látogatásunkkor villanyszerelési egységcsomagot gyártottak a dolgozók.

Az asztalos műhelyben is különböző dolgokat végeztek. Voltak akik tűzifának való hasábokat pakoltak zsákokba, voltak akik ládákat, illetve sörpadokat gyártottak, és láttunk még játszótérre tervezett fa játékok készítését is.

Végül megnéztük a társalkodó helységet, ami egyben étkezőként is szolgált. Itt különböző rendezvényeket is tartanak.
Délután hajókirándulásra mentünk mindkét Arneval, és Anna Gretával. A hajó a Leirviki olajfúró torony szomszédságában volt lehorgonyozva. Megígérték, hogy a héten még benézünk  a toronyba is.
 
Még sosem utaztunk yachton. A felszállás is nagy élmény volt. Szerencsére szép idő volt, az elindulás is gördülékenyen sikerült, és senki nem lett tengeribeteg.
 
Csodálatos táj tárult elénk, nem győztük kapkodni a fejünket. Egy kis csatornán is át kellett haladnunk, hogy elérjük a célunkat. Itt a vízmélység nem több mint másfél méter. Le lehetett látni a tenger aljára annyira tiszta volt a víz.

Royksundkanalen-nél kötöttünk ki egy kis parton. A kikötés már nem volt teljesen zökkenőmentes, kicsit imbolygott a hajó, de sikerült. Ez a partszakasz egy sziklás rész, ahol letakarva voltak különböző kerti bútorok, párnák, grillezők. Még tűzifa is volt odakészítve.
Kicsomagoltunk, és piknikeztünk a tengerparton. Megtanultunk rákot enni . Anna Greta vagy 5 kg sós vízzel leforrázott rákot tálalt fel, a végére már csukott szemmel is meg tudtuk pucolni őket.

Hazafelé hajózva még felszedtük a már kihelyezett rákcsapdákat. A halászás Norvégiában ingyenes, azt vallják, hogy amibe az állam nem fektet bele, azért nem is kér pénzt. Azt ígérték Arneék, hogy ha lesz rák a csapdákban, megcsinálják nekünk vacsorára. Volt tengeri csillag is tarisznyarák is és a csuda tudja még micsoda. Ami nem ehető, visszadobták a tengerbe, mi pedig úgy néz ki, hogy vacsira is rákot eszünk.
Hazaérkezés után még egy nagy sétát tettünk Ildikóval és Gézával. A tengerparton besétáltunk Leirvik központjába, hátha találunk ajándékot az otthoniaknak, de sajnos ez nem sikerült. Viszont a séta nagyon jól esett.

Mire hazaértünk Arne áthozta a rákokat, és kértük maradjon vacsorára. Szerencsére velünk tartott, és megmutatta hogyan kell enni ezt számomra fura állatot. Segített feltörni, és megtanította a trükköket, hogy tudunk leghatékonyabban a rákhúshoz jutni.