Hátrányos helyzetűek oktatása

2009.06.04.
Ma ismért látogatást tettünk a Stord Vidaregaande Skule középiskolába. Anne Karin Sele Moe és Lars Inge Isdahl igazgatóhelyettesek fogadtak minket, majd a már ismert csoportba mentünk be egy matematika órát meglátogatni. A tanáron kívül még egy asszisztens is segítette a tanulást.

Megmutatták nekünk a gyerekek munkáit is, készítettek különböző rajzokat, egy olajfúró tornyot, hajót, kitűzőt, gyűrűt, sőt  megleptek minket egy-egy ajándék kitűzővel is.
Megnéztük az iskola szakképzési részlegét is. Legelőször a fodrászokhoz kukucskáltunk be csendben, mert éppen vizsgáztak. Jól felszerelt, modern, praktikus fodrászműhelyben próbababákon és modelleken is készítettek frizurát.
Majd a zeneszobát néztük meg, és egy nagy előadóteremben próbáltuk ki a xilofont és a pianínót, illetve egy diák csodaszép előadását hallgathattuk meg.
 
Egy könnyű ebéd után részt vehettünk egy vállalkozói szakmai vizsgán, ahol három tanuló egy autószerelő műhely beindítását térképezte fel. A diákok prezentációval készültek a vizsgára, sőt még öltözködésükben hűen követték a vállalkozásban betöltött titulusukat is. A cég managere öltönyben, az autószerelő olajos ruhában, a raktáros pedig overállban adta elő beszámolóját. Ez a vizsgarész 15 percig tartott, majd külön-külön is 15 percig elbeszélgettek a tanulókkal, így kiderült kinek mi volt a szerepe ebben a feladatban.

Minket nagyon meggyőztek a fiúk, de mit megtudtuk ez a felelet csak közepest érdemelt a hatos skálán, mert csak a bevételre tértek ki, a kiadásokra pedig nem.
Az elektromos részleg látogatása következett, utána a csőszerelő műhelyt jártuk be. Itt szintén vizsga folyt, így csak érintettük a termet.

Következett az autószerelő műhely, majd Arne birodalmát jártuk be. Ő a fűnyírótól a targoncáig a kisgépszerelést tanítja a diákoknak. Hátrányos helyzetűeket és ép tanulókat egyaránt tanít. Mint megtudtuk az első két évben ebben a műhelyben kezdik tanulni a szerelés alapjait, majd a harmadik évben szakosodnak a tanulók és kerülhetnek át az autószerelő műhelybe. 

Végül az építőipari részleggel zártuk az iskolalátogatást. Itt a diákok a futballpálya két kispadját készítették éppen, és láttunk a már kész munkák közül komplett faházatat is.
Este Arne és felesége vendégelt minket meg egy fincsi vacsorával.
A ház gyönyörű és tágas. Itt nem divat a sok bútor. A falakon pár családi fotó lóg, ebből megtudtuk, hogy két iker lányuk van és egy fiuk. Norvégiában most már családonként négy gyerek az átlagos. A gyerekek ha felnőnek és családot alapítanak általában közel laknak a szüleikhez. Anne-Greta szülei is a szomszéd házban laknak, Arne szüleinek pedig egy nagy farmjuk van a hegyekben, ahol állatokat tartanak.
Vacsorára sült csirkecombot tálaltak, rizzsel és salátával. Ami nekem szokatlan volt, de igazából megnyerte tetszésemet, egy ízléses kancsóban csapvizet is tettek az asztalra (ezt már a tegnapi vacsoránál is így szervírozták).

Nagyon jó hangulatban telt az esténk, de nem zavartuk sokat vendéglátóinkat, hisz másnap munkanap van és dolgozni kell menni. Mint megtudtuk Anne-Greta is tanár és holnap vizsgáztatni megy. Azt mondta azt szereti, mert nagyon sok pénzt kap érte :)